A szülési követő napokban az anyák valóságos érzelmi hullámvasúton utaznak, váratlan boldogság árasztja el őket mely váratlan szomorúságba csap át, ami aztán átadja helyét az aggodalomnak, hogy minden rendben van-e. Mindegy, milyenek szoktunk lenni általában, mert most váratlanul azt tapasztaljuk, hogy velünk született, ösztönös érzelmeink félresöprik racionális énünket.
Az újdonsült apák is határtalan izgatottságot és örömet élnek át. Mély szeretetet éreznek partnerünk iránt, áthatja őket, hogy közelebb kerültek párjukhoz. Amikor végre eljön a pillanat, és kezükbe foghatják a kicsit, a kezdeti zavar átadja helyét a hála és csodálat érzésének. Erős késztetést éreznek, hogy védelmezzék partnerüket és gyermeküket, ez az a pillanat, amikor a család védelme és jóllétének biztosítása kerül első helyre gondolataikban.
Idővel, ennek ellenére, kialakulhat bennük a mellőzöttség érzete. Ezt az váltja ki, hogy partnerük napja nagy részében a baba körül foglalatoskodik, eteti, ringatja, az újszülött gondozása foglalja le gondolatait. Az apák ilyenkor úgy érezhetik, hogy senki sem figyel rájuk, háttérbe kerültek, s ráadásul amikor hazaérnek, még a nagyszülőkkel és a rokonokkal is meg kell harcolniuk, hogy kezükbe foghassák gyereküket. Másrészről azonban titokban öröm járja át a lelküket, amiért partnerük az, akire elsősorban a feladat hárul, hogy gondozza a picit, mert tapasztalatlannak érzik magunkat, és komoly terhet ró rájuk szülői kötelezettségeik ellátása.
Mindkét szülő csodálattal tapasztalja, milyen tökéletes, mennyire csodálatos alkotás egy aprócska, újszülött élet. Mielőtt megszületett, élt ugyan valamiféle homályos elképzelés a fejünkben arról, milyen lesz gyermekünk, de születésétől fogva valódi emberi lényként áll előttünk. Váratlanul szíven üt a gondolat, hogy nem csupán itt van, de felelősséggel tartozunk jóllétéért. Teljesen alkalmatlannak érezhetjük magunkat a feladatra. „Hogy tudok vigyázni rá? Hisz azt sem tudom még, milyen anyának/apának lenni!” Elönt bennünket a kétely, hogy jó szülei leszünk-e, eluralkodik rajtunk az aggodalom és kétség az előttünk álló feladat láttán. Azonban félelemre semmi ok, meglepően gyorsan tanulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése