Amennyiben eszméket tár elénk, művészet."
James Lawrence Breese, 1894
 |
| Columbia University |
A XIX. és XX. század fordulóján reflektorfénybe került a látszat és a valóság ellentéte mind az irodalom, mind pedig a fotográfia területén. A XIX. század végéig a fényképeket a valósággal azonosították, ám az ezt követő időszak megkérdőjelezte hitelességüket, és egyre többen mintegy a valóság jelképeként tekintettek rájuk (Lewis Hine 1909-ben szólalt fel).
A fenti képen Franz Boas antropológust és George Hunt fényképészt láthatod, amint hátteret tart egy szövő kwakiuti asszony mögé.
Csalás? Elítélendő? Vagy csupán művészet?
Talán nem is az a baj, ha valaki lehagyja a lényegtelennek, zavarónak tűnő elemeket, vagy a valóság egy szeletét kiragadja, hanem az, amikor a megtévesztés szándéka irányítja tetteit.
Semleges látásmód? Létezik ilyen?
James Clifford 1987-ben arra a következtetésre jutott, hogy a fényképészek lemondtak az objektivitás eszméjéről a szubjektív vizsgálódás kedvéért.
" az igazat mondd, ne csak a valódit" (József Attila, 1937)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése